Van egy kis időm, kihasználom..

Betegácsin vagyok épp, a csajok fetrengenek, Én meg már rengeteg felgyülemlett dologgal rohangálok nap mint nap!

Hiányzik az írás, az alkotás, hogy néha kibeszéljük magunkat. Ebben a felgyorsult hétköznapban azt hiszem elvesztettem önmagam... mintha méterekre kullognék a testem után. Hiába teszek bármit, nem lesz jobb.. persze mihelyst kezdenéd megtalálni az utat és egyesíteni kettévált személyedet rugnak egy kicsit rajtad.
Csalódnom kell az emberekben, látnom kell, hogy igenis vannak alap természetükből fakadóan "rosszakaró" emberek! Úgy szeretném kihúzni a talajt a lábuk alól, hogy érezzék milyen az amikor nincs, milyen az, amikor meg kell küzdeni mindenért... nem is folytatom, mert csak mérges leszek.

Próbálkoztam amolyan önterápiával, rajzolgatni egy kicsit, kötni, gyöngyözni, dekorálni, most épp mézeskalácsot sütöttem, de nem jó. Lehet hogy az írás, az ami hiányzik az életemből. Emlékszel Nia? 5-6 éve mennyit írtunk? Csak úgy dőltek a gondolatok... öregszem, vagy netán ezt hívják befásulásnak? Vagy mi van?

Amúgy nincs semmi gond, minden változatlan, csak bennem nem működik vmi.
Szívesen várom a tanácsokat!