Egészségünk

Hogyan keletkezik a betegség és miért pont engem ér utol?


Mit tanulnak az orvosi egyetemen

Az orvostudomány pontosan ismeri a fertőző betegségek okait. Ismerjük például az olyan kórokozókat, mint az influenza vírus, a koleraivibrió vagy a spirocheta pallida.
Az orvostudomány pontosan ismeri bizonyos genetikai károsodások okait is, mint például a hemofilia, a Down-kór stb.
Az összes többi esetben a konzervatív orvostudomány csupán azt tudja megmondani, hogy általában honnan származnak a betegségek. Arra viszont már nem tud válaszolni, miért éppen ez a betegség lépett fel, miért éppen önnél és miért éppen most.
Példaként "A gyakorló orvos kézikönyvéből" idézek egy részletet:
Heveny gyomorhurut: vegyi, mechanikus, hőmérsékleti és bakteriális okokra visszavezethető betegség.
Tegyük fel, a falusi lakodalomban százhúszan ettek egy nem egészen friss ételből, s csupán ketten-hárman kaptak tőle gyomorhurutot. Miért éppen ők? Ezt senki sem tudja.
Újabb idézet a fenti szakkönyvből:
A migrén a koponya belüli véredényeinek görcsös összehúzódása vagy kitágulása. A fejfájás közvetlen okozója az erek kitágulása. Fontos szerepet játszanak az allergia és az örökletes tényezők.
Az agyi erek időnkénti összehúzódása és kitágulása mindenkinél megfigyelhető. Ez nem betegség, hanem normális élettani folyamat. Viszont egyeseknél ilyenkor migrénes rohamok keletkeznek, míg másoknál nem. Vajon miért? Örökletes tényezők? Akkor miért van, hogy sok migrénes beteget sikerül megszabadítani a betegségtől? Hová tűnik a migrén? Talán megszűnik az erek összehúzúdása és kitágulása? Szó sincs róla. A hivatalos orvostudomány erre a kérdésre nem tud válaszolni.
Nyissuk ki találomra még egyszer az orvosi kézikönyvet. Mit látunk benne?
Sklerozis multiplex: a gerincvelö feltáratlan etiológiájú károsodása.
A "feltáratlan etiológia" azt jelenti - oka ismeretlen.
Nos, ha megint csak ismeretlen, akkor a valóság feltárása érdekében, ha létezik, forduljunk alternatív kútfőkhöz.


Hippokratész rendelőjében

Ha el tudnánk érni, hogy Hippokratész fogadjon bennünket, ő a következőket mondaná nekünk.
Az ön betegségének oka az életnedvek - vér, epe, nyálka - helytelen keveredése. Az egészség e nedvek helyes, a betegség pedig e nedvek helytelen keveredésének folyománya. A nedvek egyensúlyáról a természet gondoskodik. A helytelen életnedv-keveredés oka az ön helytelen életmódjában keresendő. Ettől van a gáz diszharmóniája, mely önnél légzési zavarokat és lelki betegségeket váltott ki. Előírom Önnek a gyógyítás művészetének leghatásosabb fegyverét, a diétát. Ha ez nem segít, gyógyszereket adok, hasmenést, hányást idézek elő vagy eret vágok.
Ha én lennék a páciens, az lenne a benyomásom, hogy betegségem oka mindig a helytelen életmódban, illetve táplálkozásban keresendő. Ki tudja, lehet, hogy az európai orvoslás atyjának igaza van?

Miként válaszolna e kérdésre az ajurvéda-orvos?

Az ajurvéda indiai gyógyászati eljárás, a szanszkrit szó annyit tesz "az élet ismerete". Nos, ha az ajurvéda orvosok ismerik az életet, akkor talán betegségeink eredetét is tudják. Hallgassuk meg, mit mond nekünk az indiai természetgyógyász.
Testünkben három erő kering, mely egészségünket meghatározza - a szél, az epe és a nyálka. Rendszertelen táplálkozás, elégtelen alvás, a test és a lélek túlterhelése, valamint hangos beszéd esetén felborul a szervezetben a szél egyensúlya.
Ha valamely tényezők felborítják a nyálka egyensúlyát, az gyomorontást okoz, a nyálkaveszteség pedig a testi felépítményt károsítja, minek következtében elgyengül a szervezet.
Az összes betegséget 4 csoportra osztom: sérülésből származók, testi betegségek (daganatok, gyulladások, dugulások), lelki betegségek (düh, rettegés, gyűlölet, lustaság, boldogtalanság) és "természetes" állapotok, úgymint a veleszületett, valamint az életkori megbetegedések. A sérüléseket műtéttel és kötözéssel, a testi betegségeket gyógyszerekkel, a lelkieket meditációval és jótanácsokkal, az életkoriakat pedig megfelelő étellel, itallal és alvással gyógyítjuk.
Mindent egybevetve, az indiai természetgyógyász majdnem ugyanazt mondta, mint Hippokratész. Persze, más vélemények is lehetnek.

Kérdezzük meg a kínaiakat

Minden betegség oka, – válaszolná a kínai természetgyógyász, az emberi energiafolyam, a "Qi" spontán zavara. A "Qi"-nek három forrása van: a szülők, a táplálék és a levegő. A szülőktől kapott "csi" a vesékben lakozik. Az emberi Lélek, a "sen", mely a vért hajtja, a szívben honol. A lép gondoskodik az energia függőleges csatorna mentén történő emelkedéséről, a gyomor és a tüdő pedig annak elosztásáról. A bennünk lakozó energiának, a "Qi "-nek két pólusa van, a pozitív "Yang" és a negatív "Yin". Ha minden rendben, ha a két pólus között összhang van, akkor a Yang és a Yin kiegyensúlyozza, kiegészíti egymást. Ekkor vagyunk egészségesek. Ha viszont a Yang és a Yin egyenetlenül mozognak, kialakul a betegség. Ha Ön beteg, az energia-pangást vagy -hiányt jelent valamely meridiánban.
De ugyanúgy rendelkezünk védekező "Qi"-vel is. Ha ez erős, akkor egyedül is képes kijavítani a szervezetben keletkezett károsodásokat. Ha viszont gyenge, vagy túl erős az energiafolyamot zavaró tényezők hatása, akkor kifejlődik a betegség és behatol a belső szervekbe.
De mi az, ami megzavarja a szervezet energiaáramát? - kérdezi Ön.
– Hat elem - a szél, a nedvesség, a szárazság, a hideg, a meleg és a hőség, – válaszolná a kínai természetgyógyász.
Lehet, magunknak is kínaivá kell lennünk, hogy megértsük őt. Bárhogy is hunyorogtam, nekem nem sikerült.


A keresztény pap nézőpontja

pap.gif (2019 bytes) Urunk, a Mindenható Isten megteremtette a földet és az eget, az egész általunk látható világot. De ő megteremtette a láthatatlan világot is, melyet nem érzékelünk sem látásunk, sem hallásunk, sem tapintásunk, sem szaglásunk, sem pedig ízlelésünk által. Ebben a láthatatlan világban vannak jelen az angyali és démoni erők, melyek lelkünkért folytatnak harcot. A Sátán mind külső életkörülményeinket, mind pedig testünket illetheti. Az ördögi erők érintésétől kelnek életre a testi szenvedélyek és indulatok, keletkeznek a betegségek.
Ez esetben miért van, hogy nem csak a bűnösök esnek betegségbe? Egy beteg lelkipásztor így válaszolt e kérdésre:
"Az ember több ok miatt is megbetegedhet. Ha száz kapu közül csupán egyet zárunk be, vajon elmondhatjuk-e, hogy a tolvaj nem tud bejutni a házba?"

Segít-e rajtunk a láma?

A buddhista filozófia szerint jelenlegi életünk nem több, mint egyetlen láncszem az inkarnáció, a testi átlényegülések láncolatában. Bármik is voltunk előző életeink során, eddigi betegségeink csíráit átörökíti a kárma. Ha el tudjuk távolítani e csírákat, visszanyerjük egészségünket.
Minden embert sok betegség várja élete során. Előbb-utóbb még a legboldogabb ember is megbetegszik, megöregszik és meghal. Az emberek egyszerűen nem tudják, hogy őrizzék meg boldogságukat, hogy küzdjék le szenvedéseiket, mert valamennyiünkre sok ezer káros hatás gyakorol befolyást, olyanok, mint a sóvárgás, szenvedély, vágyakozás, gyűlölet, zavarodottság, sértődés, önzés, az anyagi javak utáni hajsza. Tehát sok ezer betegség létezik. Még ha egészségesnek is látszunk, vannak szenvedéseink, tehát mindannyian ilyen vagy olyan mértékben betegek vagyunk. Ha nem is érezzük a betegséget, ha tünetei még nem is mutatkoznak, mégiscsak létezik, mégha rejtett formában is.
A betegség olyan piros jelzés, mely azt mutatja, hogy az ember "nem a helyes irányban halad". Eddig mindig katasztrófaként fogtuk fel, megpróbáltuk kiküszöbölni, pedig a tulajdonképpen az elkövetett hibákra mutat rá, tehát hozzásegít a szabaduláshoz.

Mit mond a betegség keletkezéséről a bioenergetikus?

Az embert aura, energiaburok veszi körül. Ez a burok több funkciót lát el, melyek közül az egyik a szervezet védelme a káros külső hatásoktól, melyek megváltoztatják az energiaáramlást és betegséget okoznak.
Melyek a káros külső hatások?
Nem a hideg, de nem is a meleg. Nem a mérgező anyagok, melyek a szennyezett levegővel vagy rossz minőségű élelmiszerekkel jutnak szervezetünkbe. A káros külső hatások a bennünket körülvevő emberek szavai és cselekedetei. Hozzátartozóink sikerei, irántunk érzett szeretetük és kedvességük pozitív töltést hordoznak magukban és megerősítik energiamezőinket. Azok a szavak és tettek, melyek az érzéketlenség, a lekicsinylés, hazugság, sértés, közöny energetikáját közvetítik, tudatos vagy tudattalan energetikai provokációt jelentenek és negatív, gyakran pedig ártalmas hatást jelentenek. Ez egyrészt önmagában is pusztító hatású lehet, másrészt nagy szeleteket hasít ki auránk pozitív védőenergiájából. Különböző emberekkel találkozunk, nap mint nap, akarva-akaratlanul nemcsak pozitív, hanem negatív töltést is kapunk tőlük. Mindez nem baj. Az aura képes arra, hogy magától is megtisztuljon az energetikai szennyeződésektől. Ha viszont eléggé erős a behatás, vagy pedig eléggé tartós, netán legyengültünk valamitől, rossz formában vagyunk, akkor auránkon hézagok, "lyukak" keletkeznek, melyeken keresztül testünkbe jut az energetikai szenny, ahol megzavarja az energiaáramlást és betegség formájában ölt testet.
Miként megy ez végbe?
Kezdetben az energetikai szennyeződés csupán úgy jelentkezik, mint testünkbe jutott betegség-információ. Ha ezt az információt nem tudjuk idejében eltávolítani a szervezetből, akkor ott sérült energiamező-gócot képez. Rejtett, tünet nélküli sérült energiamező-gócok mindannyiunkban vannak. Nem érezzük őket, sem klinikailag, sem mikroszkóp segítségével. Sem pedig más diagnosztikával nem észlelhetők. Lehet, hogy napok, hetek, hónapok, évek során sem adnak hírt magukról, de előbb-utóbb - vagy különösebb okok nélkül vagy pedig stressz trauma, megfázás hatására - aktivizálódnak. S akkor az ilyen sérült energiamező-góc funkcionális zavarokat okoz a szervezetben, melyeket egyelőre nem tud kimutatni az orvosi diagnosztika, de már felfedezhetik az alternatív betegségfeltáró metódusok. Megfelelő gyógykezelés nélkül az ilyen funkcionális zavar szervi elváltozássá, gyulladásos, degenerációs, görcsös vagy daganatos góccá fajul.

Milyen diagnózist állítana fel dr. Freud?

Ha megkérdeznénk Sigmund Freudot, mi a véleménye betegségeinkről, ő a következőképpen válaszolna.
Betegségeink kivétel nélkül tudatalatti lelki folyamatokkal magyarázhatók. A kóros állapotot egy korábban, talán sok évvel ezelőtt átélt lelki traumára való tudatalatti visszaemlékezések okozzák. Magát a traumát talán már el is felejtettük, de az a vegetatív idegrendszeren keresztül valamelyik szervbe áttevődve kialakította a betegséget. Gyakorlatilag bármely betegség kifejlődhet így: magas vérnyomás, gyomorfekély, asztma, mióma, nem is szólva a migrénről, a vegetatív érrendszeri disztóniáról vagy az álmatlanságról. Ha sikerül eljutnunk a bajt kiváltó lelki sérülésig és azt ki tudjuk törölni a pszichéből, akkor magától a testi kórtól is megszabadulhatunk.
A fentiek illusztrációjaként Sigmund Freud azt az esetet mesélné el nekünk, mely idősebb kollégája, Breyer doktor praxisában történt meg egy hölgybeteggel, aki nem mert vizet inni. A kiváltó ok felkutatására Breyer doktor a hipnózist alkalmazta a hölgynél. Kiderült, hogy betege korában egyszer látta, amint a szomszédék kutyája pohárból issza a vizet. A hölgy undort kapott attól a gondolattól, hogy a szomszédok esetleg neki is ugyanabból a pohárból adnának inni. Tekintve azonban, hogy jól nevelt volt, a hölgy látszólag nem reagált az esetre. Később aztán fokozatosan el is felejtette a dolgot, de egy idő után már semmiféle edényből nem volt képes inni. Megint csak a hipnózis segített. Ebben az állapotban a hölgy elfogadta a vizet, sikerült kigyógyítani a hidrofóbiából.

A fentiek során sok neves gyógyászati szakemberrel folytattunk konzultációt. Mindegyikük a maga módján értelmezte betegségeink keletkezését. Viszont egyikük sem válaszolt arra a kérdésre, hogy az adott betegség miért éppen nálam és miért éppen most lépett fel. Mindössze két ember, akik nem is orvosok, Cyrill Parkinson és Lawrence Peter, fogja elmondani nekünk mindazt, amit tulajdonképpen magunk is sejtünk.

Parkinson törvénye

Minden háziasszony átéli a csüggedés és kétségbeesés pillanatait; azonban mihelyt megosztja gondját valakivel, azonnal elmúlik a baj. Viszont van olyan időszak is, amikor mégsem olyan egyszerű megbirkózni az unalommal és bánattal. Ilyen esetben több megoldás is kínálkozik, melyek közül a legegyszerűbb, hogy fogjuk magunkat és megbetegszünk. A mikrobák mindig jelen vannak, s az áldozat öntudatlanul is akkor teszi le a fegyvert, amikor meg kell betegednie. A félreértések elkerülése végett meg kívánjuk jegyezni, hogy ez egyáltalán nem szimulálás. A beteg állapota valóban rossz, a tünetek valódiak, a betegség lefolyása a szokásos, s a szövődmények is megegyeznek a tankönyvekben leírtakkal. Mégis az a helyzet, hogy nem történt volna semmi, ha a beteg tudat alatt nem adta volna beleegyezését.
A betegség részben a pihenési szükséglettel is megmagyarázható, de ebbe a képletbe részben a problémáktól való menekülés is belejátszik. Amíg a beteg az ágyban fekszik, nemcsak a mindennapi feladatok alól mentesül, hanem köznapi személyiségétől is megmenekülhet. Más emberré válik, talán egyfajta mártírrá, akinek hősies példája másokat is fellelkesít. Sápadtan, gyengén ugyan, de mégis mindig másokról gondoskodva, szentebb minden mártírnál, bátrabb minden hősnél.
A hősiességnek persze ... nézőkre van szüksége. Lennie kell valakiknek, akik mindezt látják és együttérzésükről tesznek tanúbizonyságot, amikor a lázgörcs után a beteg ajkán megjelenik a megadás halvány mosolya. Mindehhez közönség kell - ápolónők, orvosok, rokonság, - s annál jobb, minél nagyobb számban. Minimum egy embernek azonban feltétlenül meg kell lennie, enélkül az egész ügy értelmét veszti. És ez a minimum egy legtöbbször a férj vagy a feleség. Semmi sem fenyegeti jobban a családi békét, mint ha az illető nem tudja eljátszani ezt a szerepet úgy, ahogy az a forgatókönyvben meg vagyon írva.
A házastársi kapcsolat egyik szabálya, hogy egy adott pillanatban csak az egyik félnek van joga betegnek lenni. Aki először kezd panaszkodni, annak van elsőbbsége, míg a másik köteles egészségesnek maradni mindaddig, amíg a képzeletbeli közlekedési lámpán meg nem jelenik a zöld jelzés. Akadnak persze olyanok is, akik megszegik ezt a szabályt, s a piroson akarnak áthaladni. A kihágáskor felhasznált fegyver ilyenkor például az alábbi párbeszéd:
– Jaj, Tomás, rosszul vagyok, szédül a fejem, félek, hogy mindjárt elájulok.
– Én is rosszul vagyok, pont azt érzem, amit te, Márta. Igyunk esetleg egy korty brandyt?
– Hánynom kell.
– Nekem is! Nyilván a ráksalátától. Mindjárt éreztem, hogy rossz az íze.
– Alig ver a szívem, kihagy ...
– Az enyém is állandóan kihagy! Az emésztési zavaroktól van.
– Nem is tudom, megérem-e az estét. Isten a tanúm, teljes erőből küzdök ellene, de ez a mellkasi fájdalom végez velem.
– Micsoda, te is ugyanezt érzed? Csak arra tudok gondolni, nincs-e trombózisom.
– Nem bírom tovább. Le kell feküdnöm.
– Én is lefekszem. De előtte azért hívd ki az orvost, jó?

A szituáció, amelyben ez a beszélgetés zajlik, nyilvánvalóan irreális. A férj és a feleség nem betegedhet meg egyszerre. Tomás viselkedése felháborító, hiszen Márta kezdett el elsőként panaszkodni. Amikor Márta azt mondta " rosszul vagyok, szédül a fejem... stb.". Tomás köteles lett volna e jeladásra azt mondani "Feküdj le egy kicsit, mindjárt hozok egy csésze teát". De ő fittyet hány kötelességére, össze-vissza fecseg saját képzelt rosszullétéről. Mindennek megvan a maga ideje. Egyetlen férj sem merészel megbetegedni mindaddig, amíg a felesége beteg.

Cyrill Parkinson bizonyára arra emlékeztetne bennünket, hogy egy ereje teljében levő férfi, akinek nincs halálos betegsége, körülbelül addig él, ameddig akar, amíg valami is érdekli, végül pedig akkor hal meg, amikor már mindennel torkig van, vagy az unalomtól.


Peter alapelve

Lawrence Peter szerint minden dolgozó addig emelkedik a hivatali ranglétrán, amíg el nem éri az inkompetencia magaslatát - fizikai, társadalmi, etikai, érzelmi vagy értelmi vonatkozásban. Az egyén akkor jut el inkompetenciája elégtelenség fokára, amikor a szint, melyet kinevezése által meghaladott, túlságosan magasnak bizonyul számára. Egy szerény körülmények között élő ember, aki ésszerűen és magabiztosan rendelkezik meglévő javaival, akkor lehetetlenül el anyagilag, amikor nagy örökséget nyer. Az az ember, aki hozzáértésről tesz tanúbizonyságot egy adott katonai vagy politikai hierarchiában, a várakozással ellentétben inkompetensnek bizonyulhat, ha egy utasítás végrehajtói beosztásból irányítói posztra nevezik ki. Egy tekintélyes tudósból, akit egy projektum irányítójává neveznek ki, alkalmatlan vezető válhat. Az efféle előléptetések rendre váratlan alkalmatlanságot eredményeznek, mert olyan erényeket kívánnak meg az egyéntől, melyekre nem volt szüksége a korábbi előléptetések során.
Miután egy hivatalnok eljutott a ranglétrának arra a fokára, ahol többé már nem kompetens, képtelenné válik bármilyen hasznos munka kifejtésére. Mindez persze egyáltalán nem azt jelenti, hogy aki elérte a számára legmagasabb beosztást– ahogy mondani szokás – a sikert, tehát végül is befutott a végállomásra, az a tegnapi jó munkaerőből hirtelen semmittevővé vált. Szó sincs róla! Általában ő továbbra is dolgozni akar. Továbbra is operatív. Néha még azt is hiszi, hogy tényleg dolgozik, habár erőfeszítései igen kevés hasznot produkálnak.
Az ilyen hivatalnok előbb-utóbb rájön saját eredménytelenségére és szenvedni kezd. Megállapítottam, írja Peter, hogy "sikeres" betegeim feljegyzései között gyakori a gyomorfekélya görcsös vastagbélgyulladása vastagbél nyálkahártya gyulladása, magas vérnyomásszékrekedés, hasmenés, gyakori vizelés, fokozott hajlam az alkoholizmusra, túlzott táplálkozás, elhízás, étvágytalanság, allergia, alacsony vérnyomás, görcsölés, álmatlanság, fáradékonyság, rendetlen pulzus, és más érrendszeri betegségek, migrén, émelygés, hányás, hastáji fájdalmak, szédülés, menstruációs zavarok, fülzúgás, tenyér, láb- és hónaljizzadás stb., idegi eredetű ekcéma, impotencia. Mindezek a "siker" tipikus betegségei, melyek minden szervi betegségtől függetlenül felléphetnek.
A Végállomás Szindrómában szenvedő betegek azt állítják, hogy szakmai alkalmatlanságuk testi bajokra vezethető vissza. "Ha meg tudnék szabadulni ezektől a fejfájásoktól, újra a munkámra tudnék koncentrálni." Egyes orvosok készpénznek veszik az ilyen okfejtéseket és anélkül fognak hozzá a gyógyításhoz, hogy kiderítenék az okokat. Orvosságokat írnak fel, meghatározzák a gyógymódot, melyek esetleg jó eredményeket hoznak, de csak átmenetileg.
Az olyan jótanácsok sem segítenek, mint "Vegye könnyedén a dolgokat", "Ne hajtsa agyon magát", "Tanuljon meg relaxálni". Az efféle vigasztalás semmit sem segít. Sokan, akik a Végállomás Szindrómában szenvednek éppen attól betegek, mert nagyon is jól tudják, milyen kevés hasznot hajtanak munkahelyükön.
Gyakoriak az ilyen fenyegetések: "Ha így folytatja, nem kerüli el a kórházat"; "Fogja vissza a tempót, mert különben komolyabb rohamokra is számíthat". Ez is teljesen felesleges. A beteg csak arra képes, hogy "ugyanúgy folytasson mindent tovább".
A jótanácsok egy másik válfaja az önmegtartóztatásra való felszólítás: "fogja magát diétára", "ne vigye túlzásba az ivást", "szokjon le a dohányzásról", "hagyjon fel az éjszakai szórakozással", "az ágytorna nem magának való". Általában ez is hasztalan. A Végállomás Szindrómában szenvedő beteget enélkül is eléggé lesújtja, hogy a munkája nem nyújt semmi örömet. Miért mondjon le a munkahelyen kívüli örömökről is?
Külön csoportba tartoznak azok az orvosok, akik a Végállomás Szindrómában szenvedő beteget megvizsgálva semmilyen szervi bajt nem találnak, s arról igyekeznek őt meggyőzni, hogy minden rendben van náluk. "Higgye el, minden rendben van. Elég, ha szedi ezt a nyugtatót". "Hagyjon fel az aggodalmaskodással. Az egész csak képzelődés. Az idegei nincsenek rendben". Az efféle jótanács hosszútávon semmit sem ér. A beteg tudja, hogy nincs jól, s ha az orvos másként tartja, annál rosszabb. A dolog általában azzal végződik, hogy megrendül a beteg bizalma és másik orvost keres magának, aki "képes kideríteni a betegségemet".
A Végállomás Szindrómában szenvedő beteg előszeretettel dicsekszik betegségével. Fonák módon a szakértelmét fitogtatja, s igyekszik úgy tálalni a dolgot, mintha az ő fekélye szörnyűbb, szívrohamai erősebbek lennének, mint barátainak.


Milyen tanulság szűrhető le a szépszámú szakemberrel rögtönzött interjú alapján?
A következő: csak feltételezéseink lehetnek, miért betegedtünk meg az adott betegségben, de egyetlen professzor vagy "parafenomén" sem képes e kérdésre konkrét, világos választ adni. Az emberiség úgy próbálja meghatározni, mi a betegség, mint amikor a vakok tapogatással igyekeznek kideríteni, milyen is az elefánt.
A betegség oka valószínűleg a puszta tény, hogy az ember tökéletlen, labilis természeti lény.
Olyan ez, mint a vihar, a zivatar meg a jó idő. Az egyetlen, amiben biztosak lehetünk, hogy a betegség nem más, mint az egészség hiánya.
De azért nem kell mindjárt a halottkémért küldeni. Az emberi tudatlanság nem zavarja meg sok társunkat abban, hogy nagyobb betegségek nélkül viszonylag sokáig éljenek. Próbáljuk meg kitalálni, vajon hogyan kerülhetnénk bele mi is ebbe a csoportba.
Mi az, ami ehhez szükségeltetik? Mindenek előtt küzdjünk aktívan a betegség ellen, s ne hagyatkozzunk csupán az orvosra meg a természetgyógyászra.
A fiziológusok elvégeztek egy kísérletet. Kutyákat vittek a macskák közé. Azoknál a macskáknál, amelyek felvették a harcot, fenyegetően fújtak a kutyákra, nőtt a pulzusszám és a vérnyomás. De mihelyt elvitték a kutyákat, a vérnyomás visszatért az eredeti értékre.
A vérnyomás növekedés ebben az esetben egy természetes vegetatív reakció részeleme volt. Viszont azoknál a macskáknál, amelyek a kutya megjelenésekor passzívan behúzódtak a sarokba és panaszosan nyávogtak, még hosszú ideig magas maradt a vérnyomás. Ez esetben tehát nem az alkalmazkodás funkcióját töltötte be, hanem csupán az önszabályozó mechanizmus rendellenességét tükrözte. A későbbiekben állandósult a magas vérnyomás.
A betegségek, mint a kutyák, általában csak azokat támadják meg, akik félnek tőlük.
Ha felvesszük a küzdelmet a betegség ellen, akkor aktivitásunk eredményeképpen működésbe lépnek szervezetünk önszabályozó mechanizmusai. Ha viszont passzívak vagyunk, s csak szerencsétlenségünkre és az orvosok hanyagságára tudunk panaszkodni, akkor – ahogy a kínaiak mondanák – legyengítjük védelmező "csi"-nket és örökké csak betegeskedni fogunk.
Egészségünk kulcsa a saját kezünkben van!